Jelena Zubovszkája a „Gyógyítás harangszóval” c. könyvében azt írja, hogy „Az orosz kutatók a múlt évszázad 70-es éveiben megállapították, hogy az olyan betegségeket, mint az ok nélküli nyugtalanság, a félelem és az álmatlanság – nagyon jól lehet gyógyítani harangszóval.” Az eredmények nagyszerűek voltak.
A harangokkal lejátszott zeneművek meghallgatása gyógyítja a depresszió súlyos formáit is és más pszichés megbetegedéseket. A harangszó tisztítja a teret és megvédi az embert az olyan varázslásoktól, mint például a rontás és átok stb.
A templomi harangok titokzatos erejében való hit a régi időkbe nyúlik vissza. Régen azt tartották, hogy a harang titokzatos kapcsolatban van a szent erőkkel és az emberi lelkekkel, ő ébreszti az eget és a földet.
Forduljunk a történelemhez : a régi Oroszországban azokat a városokat és falvakat, ahol a járványok idején harangoztak, elkerülték a betegségek. Napjaikban a tudósok is megerősítették azt a tényt, hogy őseink tapasztalatból tudták, hogy a harangzúgás meg-
semmisíti a betegségek mikroorganizmusait, javítja az ember lelki és fizikai állapotát. Az ismert kutató Afanászjev sokévi megfigyelése után arra a következtetésre jutott, hogy a harangszónak gyógyító hatása van. Azt írta, hogy „a nép körében azt hiszik, hogy a legjobb szer a fejfájásra harangozás. Nagyon jót tesz az ilyen betegségeknek, ha saját maguk harangoznak, különösen a szent héten (vagyis húsvétkor)”.
A harangszó hatástalanítja az influenza, a sárgaság és más fertőző betegségek vírusait.
A betegségeket okozó mikróbák molekuláris szerkezete nem viseli el a harangszót. Ha a szobába még ha csak kis harangokat is rakunk, akkor a hangjuk hatására a vírusok kristályos szerkezetté alakulnak és már nem hordoznak semmiféle fertőzést. A harang-szónak nagy hatása van az ember lelki állapotára, pszichéjére. Gnyezdilov szentpéter-
vári pszichiáter már sok éve sikeresen gyógyítja harangszóval a pszichikai megbetegedések egész sorát.
Oroszország később ismerte meg a harangokat, mint Nyugat-Európa vagy a keresztény Kelet országai, de átvételük és a tanulóidő nem tartott hosszú ideig. Oroszországban a harangok a primitív és kevésbé jó hangzású jelző szerkezetekből bonyolult és tökéletes hangszerré váltak, amelyek idővel nagyon nagy méreteket öltöttek. Oroszország már a XVI. században megelőzte az összes többi államot harangjainak számával és méretével. A XVII. században itt már öntöttek olyan ezer pudos (vagyis 1638 kg-os) harang-óriásokat, amelyek számára kísérletezték ki a harang nyelvének azt a különleges fajtáját, ami az orosz harangok hangzásának különleges erősséget és sajátos dallamosságot adott.
Zabélin ismert XIX. századi történész azt írta, hogy „ilyen nagy és ilyen szép harangokat nem lehet találni a világ egyetlen országában sem.”
Oroszország és az orosz Egyház történelmének sorsdöntő eseményeit szó szerint harangzúgással ünnepelték. A harangszó minden ember életét végigkísérte, a harangozás annyira természetes volt mindenki számára, mint a napfény vagy a szél fuvallat. Harangszó kísérte a pravoszláv ember égész életét: harangszó hirdette a gyermek születését, a keresztelőt, az esküvőt, és a temetést.
Az orosz emberek a harangot élőlénynek tekintették, az emberhez hasonlították és ilyen neveket adtak nekik, mint a Hattyú, Medve, Vörös és Cár harang. A harangnak, mint az embernek van feje, nyelve, teste, ajka válla. A harang – Isten hangja; felébreszti az emberek lelkét és elgondolkoztatja őket az élet értelméről. A harangszót hallgató embernek a lelkében valaminek meg kell változnia. Az erőteljes harangzúgás a belsőnkre hat, felébreszti szunnyadó lelkeinket. Milyen gyászos és idegesítő visszhangot kelt a harangszó a gonosz ember lelkében. Miközben a hívő ember lelkébe a templomi harangszó boldog, örömteli hangulatot hoz. Így az ember meg tudja állapítani saját lelki állapotát, abból, hogyan reagál a harangszóra. Tudunk olyan esetekről, amikor a harangszó akadályozta meg a bűn elkövetést vagy az öngyilkosságot. mivel az embere-
ket megbánásra késztette. Tehát a templomi harangszónak csodálatos ereje van, behatol az emberek szívébe.
A harangok világában különös helyet foglal el a Cár harang.
Ezt a harangot a kiváló mester Iván Matorin alkotta a fiával. Az előkészületek hosszúra nyúltak. De amikor minden kész volt, Moszkvában tűzvész tört ki, ami a Kremlbe is behatolt. Lángra kaptak a faállványok az öntőgödör fölött. A tűz oltása közben a hőmérséklet hirtelen változásától a harang 11 helyen megrepedt és egy 11 és fél tonnás darab kitörött belőle. Ilyen harangot már nem lehetett használni. Majdnem száz évig feküdt a harang a földben, és csak 1834-ben emelték ki a földből, s egy gránit talapzatra állították a harangtorony alatt.
A Cár-harang, a világ legnagyobb harangja
Miben különbözik a katolikus harangszó a pravoszlávtól?
A katolikusoknál a harang vékonyfalú és ezért csak egy hangon szólal meg. Ehhez, még ember sem szükséges, minden mechanikus: forog a tengely, amin a harang függ és a nyelv rendszertelenül üt. Ez a módszer nem ad olyan ritmikus képet, mint amilyen a pravoszláv harangozásé és nem lehet a harangtornyokban nagy harangokat alkalmazni. Oroszországban a harang nyelve mozog és nem maga a harang, amelynek a fala mindig vastagabb volt. Ezért a hangzása sokkal gazdagabb és a hang elárad az egész környék felett.
Most pedig beszéljünk a kellemesen zsongító harangszóról, ami oroszul „Malinovij zvon”. Malinovij zvon letöltése Ez a kifejezés nem a málna szóból ered, hanem Melehen város francia nevéből, amit franciául „Malin”-ak ejtettek. Pontosan I. Péter idejében kezdték behozni Hollan-
diából a finoman szóló harangokat, melyek közül sok a mai napig is ott van Moszkva és Szentpétervár harangtornyaiban. A harangok tiszta, fényes hangzását innen a Malin szóból nevezték el Oroszországban „Malinovij”-nek. A Malinovij harangozás jól gyógyítja az álmatlanságot.
Még a mai napig is Malin – Melehenben rendezik meg a világon a legkomolyabb harangjáték-versenyeket és fesztiválokat és a harangzene legreprezentatívabb koncertjeit. Hallgassanak meg egyet ennek a mesterségnek a remekművei közül! A karácsonyi harangszóval fejezzük be az orosz harangozás történetében tett kirándulásunkat.
Fordíttotta: Szemerédi Mária
