A Karácsonyt azaz „Krisztus születését „Rozsgyesztvó Hrisztovát”” az ünnepek anyjának vagyis a legnagyobb ünnepnek tartják. Ennek a szent éjszakának a jelentése annyira fontos, hogy Krisztus születésétől kezdjük az időszámítást. Oroszországban ezt az ünnepet különösen kedvelték.
Az evangéliumi történet a Betlehem felett álló csillagról már több mint 2000 éve izgatja az emberiséget. A régi időkben a csillagok megjelenését vagy eltűnését egy nagy ember születésével vagy halálával hozták kapcsolatba. A görögök, rómaiak, perzsák és más népek is hittek ebben.
Az egész Keleten elterjedt az a hiedelem, hogy a közeljövőben Judeában meg kell születnie a világ Megváltójának, aki előtt meghajol minden nép. A legjelentősebb római költők egyike, Vergilius Krisztus születése előtt 40 évvel a Bukolika c. eposzában azt írta, hogy bekövetkezik egy olyan világméretű kozmikus jelenség, ami az időszámítás újrakezdését hozza magával. Éppen ezért ábrázolták Vergilius jövendölését a moszkvai Kreml „Angyali üdvözlet” templomának falán.
Oroszország legismertebb templomát, a moszkvai „Megváltó Krisztus születése” templomát is erről az ünnepről nevezték el. I. Alexandr imperátor 1812. december 25-én, Krisztus születése napján /vagyis Karácsonykor/ írta alá azt a nagyjelentőségű Manifesztumot, amely tanúsítja, hogy Napóleon seregei fölött aratott győzelem tiszteletére templomot építtet.
Krisztus születése, vagyis a Karácsony tiszteletére emelt templomok és kolostorok száma azt fejezi ki, hogy az oroszok mennyire szeretik ezt az ünnepet, a karácsonyhoz írt színes himnusz, pedig az ikon. (Az oroszok az ikont nem festik hanem írják.)
Minden egyes ünnepről festett ikonról el lehet mesélni az egész Evangéliumot. Általában bármely ikon nem egy külön történetet mesél el, hanem egészében a Jó hírt. Ahogy egy cseppben benne van a tenger, úgy a Karácsonyi ikon az Evangéliumot ábrázolja Krisz-tus születésétől a keresztre feszítéséig. Rubljov 1405-ben festett „Krisztus születése” ikont, melyetaz orosz ikonfestészet etalonjának tartják, ezt az ikont úgy lehet olvasni mint egy könyvet.
Andrej Rubljov ikonja, Krisztus születése
Az ikon közepén az Istenszülő – a Szűzanya – van. Először őrá fordítjuk a tekintetünket, mert az ő alakja a legnagyobb a képen. Ez nem véletlen, hiszen na Szűzanyának köszönhető, hogy megvalósult a nagy titok, eljött erre a világra az Isten.
Most pedig figyeljék meg, hogy az Istenanya arcát nem Krisztus felé fordítja, hanem felénk. Első ránézésre ez különös, hisz rendszerint az édesanya gyermeke születése után le sem tudja a szemét venni róla, csodálatosnak látja őt, a legszebbnek és legjobbnak a világon. – De előttünk egy ikon van, aminek minden részlete egy gondolatot fejez ki. Az Istenanya mozdulata a képen arra utal, hogy az általa szült Istenfia már nem őhozzá tartozik, hanem az egész világhoz. Az Istenanya fejtartása azt szimbolizálja, hogy a világ felé fordul, aminek számára ettől a pillanattól fogva őneki a közbenjárójává, vigasztalójává kell válnia, azért, hogy mi fordulhassunk hozzá az imáinkkal.
Az Istenanya mellett látjuk a kis Krisztust. Krisztus nem cári palotában, nem gazdag házban, hanem barlangban született, ahol a juhok és az ökrök találtak menedéket a rossz idő elől.
Krisztus alakja aprócska, a legkisebb a képen, be van pólyázva, mozdulatlan és gyámol-talan. Az ikonfestő Krisztus ilyen módon való ábrázolásával egy fontos gondolatot közöl: az Istenfia nem tejes erejében és fényében jött e világra, nem azért, hogy az emberek szolgáljanak neki, hanem azért, hogy ő maga szolgáljon az embereknek és megmentse őket az örök haláltól. Csendesen jött, szerényen; majdnem észrevétlenül. – Hát ezért ilyen kicsi Krisztus alakja.
De pont őrá mutatnak a Betlehemi csillag, ami idevezette a napkeleti bölcseket. A sugarak egyenesen a Kisded fejére ereszkednek, reá mutatnak, mintha azt mondanák: „Egyedül ő tudja megváltani az embereket a pusztulástól!”
Krisztushoz legközelebb az állatokat: az ökröt és a szamarat látjuk.
Az apokrif elbeszélések szerint ezeket az állatokat József hozta magával Názáretből. Szűz Mária a szamáron jött az úton; az ökröt pedig azért hozta magával József, hogy eladja, s az árából kifizesse a császárnak az adót, valamint az úton Betlehembe a Szent családot elláthassa. Éppen ezért ezt a két állatot: az ökröt és a szamarat gyakran ábrázolják a Krisztus születéséről készült képeken. A jászol mellett állnak és meleg leheletükkel melengetik a Kisdedet a hideg téli éjszakában. Ezek a hallgatag állatok nemcsak az Istenfiát melengették, hanem ezzel az Istennek is szolgáltak. De a képen szimbolikus jelentésük is van. Az szamár ábrázolása allegória: a kitartást, a cél elérésének képességét szimbolizálja. Az ökör ábrázolása az engedelmességet és a munkaszeretetet szimbolizálja.
Fent a bal és a jobb oldalon Angyalok vannak. Ők viszik el a nagy örömhírt az embereknek a Megváltó születéséről. Az emberek közül erről elsőként a pásztorok értesülnek. Az ikonon ábrázolt pásztorok száma változó. Ezen az ikonon két pásztor kissé felemelt fejjel hallgatja az angyalt, aki elmondja nekik a csodálatos hírt. Még egy állatbőrbe öltözött, idős pásztor József mellett van.
Bal oldalon pedig a napkeleti bölcsek vannak, akik a betlehemi csillag után jöttek. Ők hárman vannak. Hosszú, nehéz utat tettek meg, hogy megtalálják Krisztust, meghajol-janak előtte és átadják neki ajándékaikat: az aranyat, tömjént és mirhát. A bölcseket általában három különböző korú férfiként ábrázolják: idős, érett és fiatal férfiként. Ez azt hangsúlyozza, hogy az isteni Kinyilatkoztatás minden ember számára elérhető, függetlenül a kortól és az élettapasztalattól.
Végezetül az ikon alsó részén a kisded Krisztus fürösztését látjuk, amit asszonyok végeznek. Az ikonnak ez a részlete szintén szimbólum. Arra utal, hogy az Istenfia úgy jött erre a világra, mint egy igazi ember és kész kipróbálni mindent, ami egy másik emberre jellemző, kivéve a bűnt.
A nép között azt tartották, ha az ikon – színes imádság és a templom – kőből épített imádság, akkor a harangszó – zengő imádság, hangzó ikon.
Fordíttotta: Szemerédi Mária
